Szedjük össze a legfontosabb érveket a szbornaja mellett.

1. Győzelemhez szokott játékosok
2005-ben és 2008-ban orosz csapatok nyerték el az UEFA-kupát. A CSzKA Moszkvából öt játékos (a komplett védelem), a Zenit Szentpétervárból hat játékos (főleg támadók) megtapasztalta már, hogyan kell az európai sztárokat elkalapálni. Jöhetnek Torresek és Ibrahimovicok, nem fognak tőlük betojni, és Mellberg vagy Puyol sem fogja őket megállítani.

2. Korszerűsített orosz stílus
Nagyjából mindig az volt a jellemző az orosz-szovjet stílusra, hogy fizikailag verhetetlenek voltak, ami hátul azt jelentette, hogy az ellenfél csatárai viszonylag sok ütközésre számíthattak, a középpályán fáradhatatlan labdagyűjtők keserítették meg a labdazsonglőröket, elől pedig a szélvészgyors csatárok csináltak bohócot az egy sebességgel lassabb filmben szereplő hátvédekből. A mostani csapat is tudja ezt, a Klicsko-klón Berezuckij ikrekkel nem jó találkozni (szerintem autogramot sem mernek tőlük kérni), a csatárok tényleg gyorsak stb., de mindehhez hozzáraktak valami pluszt: a középpályának esze is lett, Torbinszkij, Bisztrov és főleg Zirjanov ma a legötletesebb focivá alakították az orosz stílust. Amikor nincs gól, akkor is lehet élvezni a kombinációkat, és ez szerethetővé teszi a játékukat.

3. Az edző
Végre újra van egy jó edzője a szbornájának. Hiddink öreg róka, rájött, amire az eddigi edzőknek nem sikerült: ahhoz, hogy a csapaton belüli ellenségeskedést legyőzzék, annyit kell tenni, hogy nagyjából egy korosztályból kell válogatni. Egy stílust képviselő játékosok hamarabb fogják megtalálni a közös hangot. Ezért aztán a 2004-es csapatból szinte senki nem maradt, így az orosz csapat a torna legfiatalabb átlagéletkorú válogatottja. A holland támadófoci egy az egyben passzolt a legjobb orosz hagyományokhoz, Hiddinknek könnyebb dolga volt, mint Koreában. A koreaiakkal négy közé jutott a vébén...

4. A játékosok
A fiatal, de nem rutintalan csapatnak már most vannak sztárjai, de szerintem a végén nem csak Arsavinról és Pogrebnyakról fognak írni. Annál is inkább, mert előbbi eltiltás miatt az első két csoportmeccsen nem játszik, utóbbi pedig sérült. De itt van Pavljucsenko, aki kiverte az angolokat. Vagy a zenites Zirjanov, aki a maga 30 évével lassan öreg lesz ehhez a csapathoz, de a játékát leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy ő az orosz Gattuso, csak esze is van a szíve mellett. Az én személyes kedvencem Torbinszkij, aki futsalosként kezdte, ami meg is látszik a cselezésein és a körömpasszain. Szicsov 25 évesen már másodvirágzását éli, a 2002-es világbajnokságon már mindenki orosz Owennek titulálta, de az előző EB-n csak csereként számoltak vele - majd most megmutatja Arsavin helyett.

5. A múlt
Az orosz-szovjet csapat igazi Eb-specialista: egy arany, három ezüst a mérlegük, az örökranglistán Németország és Franciaország után harmadikok. Igaz, az utolsó érmet 1988-ban szerezték Daszajevék. De akkor volt utoljára jó csapatuk, és most megint...

6. 2008, az oroszok éve
Ahogy Ilja Frolov, a budapesti öttusa VB győztese összefoglalta: „A sorozatot a Zenit focicsapata nyitotta az UEFA-kupában aratott győzelemmel, aztán jöttek a világbajnokságot nyerő jéghokisok, majd Gyima Bilan első helye az Eurovíziós dalfesztiválon, és most mi, öttusázók.” És kezdődik a foci EB.