1:0, nagy kár. Lehetett volna több is, velünk volt Zeusz és Nikopolidisz, de nem jött össze. Így hát most a viking istenek kegyeiért lehet esedezni. Ugyanis a svéd csapágy ellen nem lesz elég egy X, mivel jobb a skandik gólkülönbsége: ők egy pluszban vannak, mi viszont kettő mínuszban. Mindegy, megvolt vacsorára az EB-címvédő, és valljuk be, nem volt túl rágós falat, egy felessel le lehet öblíteni. Még fontosabb, hogy tanult a csapat és Szent Guus is a spanyolok elleni kudarcból, és sokkal ötletesebb felállásban sikerült játszani. A kapuralövések hatékonyságán olykor még lenne mit javítani, azonban így is elégedettek lehetünk. Elvégre nem mindennap lát az ember ollózós gólpasszt.
Akinfejev kapus pedig oktathatna mostmár (ezt a spanyolok elleni meccs után még csak elrettentő jelleggel tehette volna). Nikopolidisz a tegnapi nap után valószínűleg gyarapodik néhány ősz hajszállal, szegény nagyon árnyékra vetődött, vagy inkább kalimpált. (Szubjektív: a francia Coupet-t is beiratnám az Akinfejev-iskolába).
Összességében öröm van és boldogság, elpatkolt az antifutball, mint azt többen megírták. Végre kudarcot vallott az érthetetlen módon EB-címmel jutalmazott "elgurigázunk-hátul-aztán-majd-lesz-valami"-stratégia, Hariszteasz feje nem bizonyult elégnek ezúttal. Azonban művészetfilozófiai szempontból örömmel láttuk a görögök labdarúgását, ugyanis élénken emlékeztet minket Malevics szuprematizmusára: semmi bonyodalom, egyszerű formák, fekete négyzetek fehér alapon, a lényeg nem a látható alakítás, hanem a gondolatok. A gondolatokig a görög foci is eljutott, mi viszont léptünk! Oroszország előre!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.