Történhet most már bármi, ez az EB Andrej Arsavinról szól. Mint egy igazi drámai hős, az elején nem mutatkozott, de mindenki róla beszélt: milyen jó kis csapat lenne ez az orosz, ha lenne irányítója. Hát most van. Szanaszét futotta a svédeket - azt mondtuk, persze, a svédek öregek, nem bírják már a tempót. Na de a hollandok? Egyáltalán nem tudták tartani, nem értették a cseleit, a tempóváltásait, a passzait. A 120. percben, 3:1-es vezetésnél húsz méteren rávert a védőre öt métert, a meccs után úgy kellett bunkóval leütni, hogy ne pörögjön tovább. (El is vitték doppingvizsgálatra - de a medvevér nem számít tiltott szernek.)

Ha  egy kicsit önzőbb lenne, simán bevihetné a félpályától a kapuba a labdát - így azon múlik a gólarány, hogy mennyit rúgnak be a helyzetekből, amelyeket Arsavin teremt. Most képzeljük el, hogy Pogrebnyak egészséges, hogy van orosz csatár: úgy egy kicsit könnyebb lenne. De az UEFA-döntő megmutatta, hogy Arsavinnak nincs szüksége ilyen luxusra. Elég, ha Zsirkov, Zirjanov, Torbinszkij és Biljaletgyinov megosztja a védők figyelmét, Pavljucsenko is lassan összeszedi magát, már nem dobálja olyan szerencsétlenül a végtagjait gólhelyzetben.

Megkérdezték Arsavint, hogy kivel játszana szívesebben a döntőbejutásért. "Nem tudom, hogy a többiek hogy vannak vele, én az olaszokkal találkoznék." - hangzott a válasz. Világbajnokot alázni mégis jobb érzés lehet. Bár a spanyolok is megérdemelnék, hogy megtapasztalják, hogy mi a különbség az orosz csapat és az Arsavinnal megerősített válogatott között. Ja, és Andrej szerény. Szerinte a hollandok elleni győzelem titka egy holland. Oké, Hiddink tényleg zseni, de Arsavin nélkül ő sem tudna varázsolni.

Itt egy filmecske arról, hogy amit az EB-n művelt, az csak egy szűk szelete Arsavin játékának: